Év vége felé sok emberben felmerül a kérdés: Miért vagyok még mindig egyedül? Pedig idén is sokat randiztam, sok emberrel találkoztam. De mind idióta volt. Vagy többnek mutatta magát mint ami, vagy egyszerűen átvert. Szép szavakkal csábított, majd mikor megkapott dobott. Ha össze is jövünk, már a második hónapban kiderül, hogy egy barom. Nem lehet vele együtt élni. Pedig Te már arra vágysz. A közös élményekre, a közös érzésekre, a saját családra, a saját történetedre.
Miért van ez? - kiáltasz fel.
Mert minden pasi, csak a szexet keresi? Mert minden nő csak Instagram csillogásra vágyik? Mert a dögös csaj a pasinak csak dísznek és szexre kell? Mert a nők elvárják, hogy a pasi teremtse meg a jó, sőt a kiváló életkörülményt? És közben mindenki azt hazudja, hogy én komoly kapcsolatot keresek, nekem mély érzéseim vannak?
Most álljunk meg!
Biztos, hogy a másikban van a hiba? Biztos, hogy a boldogságod megtalálásában a másik a felelős? El kell hogy áruljam, NEM! Te vagy a hibás, hogy egyedül vagy!
Miért én?
Voltál-e valaha annyira bátor, hogy megvizsgáld valójában mit is szeretnél? Mi az amire vágysz? A boldogságot keresed, de nem is tudod mi az. Sikeres akarsz lenni, de a sikeredet a like határozza meg. A közösség elismerése. Mivel elfelejtettük kik is vagyunk, mit is akarunk, ezért magunkban már nem bízunk. Ha a kedvenc oldaladon rád ír valaki, az üzenet elolvasása nélkül csekkolod milyen az író. Balra lúzerek, jobbra cool. És közbe arra vágysz, hogy olyan életed legyen mint a nagyiéknak, akik nyolcvan évesen is egymás kezét fogják. Motivációs posztokat olvasol, ami mindennap arra ösztökél, hogy Te is megtalálod az igazit, hogy csak irigyeid vannak, és Te is menő lehetsz. Hány ilyet olvastál az elmúlt egy hétben? 10-et? 100-at? És már menő vagy?
Nem vagy menő!
El kell hogy keserítselek, nem is leszel. Mert ez a felszín. Ha azt nézed, hogy milyen a külső, soha nem fogod megtalálni azt, aki öreg korodban a kezedet fogja. Gondolj bele. Ha olyan pasit vagy nőt találsz, aki a mai Insta trendnek megfelelő, akkor ő ezrével kapja a pozitív (like) visszajelzéseket a közösség ismeretlen tagjaitól. Akik nem is ismerik. De trendisége tetszetős. Ezért nagyon sokat kell tenni. Nemcsak a közösségi világban kell minden percben jelen lenni, de az élet minden pillanatát aszerint kell alakítani. Ez egy egy személye valóság show. De tegyük fel, a kiválasztottad, nem a közösségi celebek táborát gyarapítja. Sikeres életet él. Szerinted miért elégedne meg egy trófeával? Mi lenne az a plusz, amiért ne akarna mindennap újabb és újabb izgalmak után menni. Mindennap egy új pasi? Mindennap egy új nő? Te nem ezt tennéd? Ja, hogy Te ezt nem teheted meg. Ja, hogy Te áhítozol az ilyen élet után. De közben arra vágysz, hogy szeressenek. Hogy fontos legyél a másiknak. Hogy az egyetlen legyél. Szerinted ez lehetséges? Persze, hogy a válasz NEM!
De akkor mégis, hogy leszek boldog?
Ez nem egyszerű kérdés. Nem is fogom tudni megadni Neked az instant választ. Csak apró mankót tudok adni, amivel neki foghatsz a változásnak. Megteheted az első lépést. De az úton neked kell végig menni.
A legnagyobb gond, hogy nem merünk olyan társat KERESNI, aki lelki társunk is. Mert a csalódásaink miatt, azt hisszük, hogy ha megnyitjuk lelkünk és beengedjük a másikat, akkor kiszolgáltatottak leszünk. És ez így is van. Ez a függő, kiszolgáltatott viszonyt hívják társas kapcsolatnak. Ahol a felek teljesen egyenrangúak. Az igaz kapcsolat nem arról szól, hogy legyőzzük a másikat és bebizonyítsuk, hogy (legalább) ebben a környezetben én irányítok. Az igaz kapcsolatban a két fél egyenrangú, és bízik a másikban.
De hogyan bízhatnék meg bárkiben is, mikor annyiszor átvertek, megbántottak?
Először is ne hazudj magadnak! Ülj le egy percre és gondold végig, hogy a sok sikertelen kapcsolatodban igazából mikor láttad meg az első intő jelet. Emlékszel már? És mit tettél? Elkezdtél magadnak hazudni. Hazudni annak érdekében, hogy a látvány boldogság megmaradjon. Tudtad, hogy nem vagytok összeillők. Érezted, hogy a szavai hazugak. De reménykedtél, hogy majd Te megváltoztatod. Hogy valójában Ő Téged akar, mert itt van. Veled van. Veled volt? Vagy csak melletted?
Ne hazudj magadnak!
Mert a valódi fájdalmat Te magad okozod magadnak! Mert hazudtál. Mert nem voltál elég bátor ahhoz, hogy kimondd: nem ezt akarom! De fordítsuk meg egy pillanatra a képet.
Te mit adtál a kapcsolatba?
Te ott voltál szívvel lélekkel, vagy Te is csak kihasználtad azt és megelégedtél a látszattal? Elég volt az, hogy jól néztek ki? Elég volt az, hogy a kapcsolatod olyan mintha volt. Olyan mintha boldog lennél. De volt-e az egész kapcsolatban több érzés, mint az új és ismeretlen megismerésének izgató illúziója? Ha valóban a boldogságot keresed, akkor fogadd meg, hogy többet nem hazudsz magadnak, és a felszíni csillogást elfeledve, megismered a másikat. Elmélyülsz benne, meghallod és meghallgatod a másikat.
Tedd meg ma az első lépést!
(A Közéleti Lúzer egy szubjektív vélemény. Ha tetszett kövesd a blogot, vagy likeold a Facebook oldalt.)
Kapcsolódó cikk: Randijáték a boldogság halála.
